377

Budapesten, a Margit-szigeten került elő egy összetépett, összefirkált füzet. Annak az oldalairól származik ez a szöveg:

[nincs dátum]
Eljöttem otthonról. Elmenekültem. Megtalált. Már egy hete rémálmaim voltak, az álmaimban pedig mindenütt a 377-es számot láttam. Natasánál is így kezdődött. Istenem! Nem akarok úgy járni, mint ő. Senki se látta azóta, nem tudjuk, mi történt vele. Már egy hete rémálmaim voltak, és most már ébren is láttam Őt. Persze mindig csak a szemem sarkából. Ha odanéztem, azonnal eltűnt. Szerintem nem szereti, ha nézik. Tegnap, akkor egyszer láttam csak teljesen. Egyedül voltam otthon, a fürdőszobába mentem, és csukva volt az ajtó. Ezt már lehet, hogy csak a paranoia miatt gondolom, de nem emlékszem rá, hogy becsuktam volna. Mikor kinyitottam, ott volt bent. Háttal volt nekem, és a kád fölé hajolt. Mikor benyitottam, azonnal hátrafordította a fejét és egyenesen rám nézett. Nagy, kerek, fehér szemei voltak, és mintha nem lettek volna a karjai. Egy furcsa, H betűre hasonlító jel volt a hátán. Csak egy pillanatig láttam. Azonnal becsuktam a szemem reflexből. Csak pislogtam, de mire kinyitottam, Ő már nem volt ott. Akkor volt elég. Fogtam a kis sátrat, egy adag ruhát, pénzt, zseblámpát és eljöttem otthonról. Tudja, hol lakom. Tudja… Tudja, hogy ott lakom. Talán ha máshol alszom, nem lesznek rémálmaim. Talán azt hiszi, hogy tévedett, és akkor elmegy a ház környékéről. Kevesebbet fogok hazajárni. Legszívesebben soha többé nem mennék vissza, de a szüleimnek és a húgomnak nem szabad tudnia róla, hogy baj van. Majd azt mondom, hogy a barátaimmal vagyok. Voltak problémáim régebben, és nem akarok újra pszichiáterhez járni meg nyugtatókat szedni. Hallucinációim soha nem voltak, ez tudom, hogy igazi. Natasa is eltűnt, és ő is a 377-es számról álmodott állandóan, és ő is többször látta Őt. A végére már nagyon furcsán viselkedett, nem járt be órákra, folyton a háta mögé nézett, üvöltözött mindenkivel. Egy ideje nyugtatókat szedett, akkor egy darabig úgy tűnt, hogy kicsit jobb, de aztán egyik napról a másikra eltűnt.
Szerintem ez a dolog valahogy félig csak az ember fejében létezik. Attól lesz egyre veszélyesebb és ragaszkodóbb, minél jobban félünk tőle.
…
December 2.
Tévedtem. Eddig azt hittem, hogy csak engem üldöz, de ez nem igaz. A város legkülönbözőbb pontjain láttam, de azt hittem, engem követ. Pár napja egy este láttam az utcán, hogy követ valakit. Csak ketten voltunk az utcán, a másik ember az úttest ellenkező oldalán jött. Először azt hittem, ketten jönnek, de mikor odanéztem, a hátsó alak rám nézett és azonnal eltűnt. Nagy fehér szemei voltak. Ő volt az. Az az ember a túloldalon, láttam, hogy milyen gyakran néz idegesen hátra. Ő is látta.
Tegnap este metrón utaztam. Alig voltunk páran a kocsiban, azon a végén csak ketten voltunk, ahol én ültem. Velem szemben egy szakállas, lepukkant férfi ült. Bűzlött az alkoholtól. Nagyon nézett engem. Már szinte vártam, hogy mikor szólal meg. Azt mondta: „Te, követ engem ám valaki.” Egy darabig magyarázott, nem figyeltem rá, úgy tettem, mint aki nem hallja, de aztán olyat mondott, amire felkaptam a fejem. „Világít a szeme és nincsen karja! Há’ ilyet láttá’ má’?” Biztos, hogy Őt látta. Szabadon kószál a városban és… szerintem vadászik. Valamiért követ embereket, rémálmokat okoz, paranoiássá tesz, aztán nem tudom, mit csinál. Csak azt tudom, hogy Natasa kezdte először látni, aztán nyomtalanul eltűnt. Talán megette, vagy valahogy… Rossz belegondolni is. Ez a valami itt mászkál a városban és egyik napról a másikra embereket fal fel.
Bűntudatom van…
…
December 8.
Eleinte azt gondoltam, hogy ez a lény csak úgy valahogy az emberek képzeletében létezik, vagy valahogy így anyag nélkül. Azért gondoltam, mert sosem adott semmi hangot és egyből eltűnt, ha ránéztem, mintha nem is lett volna ott. Már nem így gondolom. Szerintem ez a dolog épp annyira igazi, mint egy vadállat, úgyhogy nem használ ellene, ha nem gondolunk rá, vagy megpróbálunk nem félni tőle.
Már egy ideje ugyanott van a sátram, sok éjszakát töltök ott. December van, úgyhogy több pléd alatt alszom egy hálózsákban, nagy részét a saját pénzemből vettem, hogy otthon ne legyen gyanús a hiány. Úgy tűnik, ez a dolog észrevette a táborom. Az éjjel hallottam, hogy odakint mászkál valaki. Azt gondoltam, valami állat, ezért nem törődtem vele, de nem ment el, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam, és folyamatosan a 377-es számra gondoltam. Nem tudtam másra gondolni, az a szám járt a fejemben, és nem bírtam elaludni. Megfogtam a lámpámat és kimentem a sátorból. Ahogy rávilágítottam, elfutott. Ő volt az, egyértelműen Őt láttam. Most nem csak egyszerűen eltűnt, ahogy szokott, hanem elfutott, és neszezett odakint, amit hallottam. Ezelőtt sose csinált semmilyen hangot. Furcsa. Talán csak most kezd igazivá válni?
…
December 20.
Még mindig rémálmaim vannak, és a 377-es számot látom, bárhova nézek, de a lény eltűnt. Ennek nagyon örülök, újra merek itthon maradni, viszont találtam valami aggasztót. Az interneten egy blogon, már nem emlékszem hol, direkt ijesztő történeteket és képeket gyűjtöttek. Három különböző embertől volt kép ugyanarról a lényről. Kerek, fehér szemei voltak, nem voltak karjai, és az egyik képen még egy nagy H betű is volt rajta. A 377-es szám mindhárom képen ott volt valamilyen formában. Már mindenütt a lényre utaló jeleket kerestem az interneten és a gyakori kérdéseken találtam is több kérdést, amiben a 377-es számról és egy karok nélküli lényről kérdezik, hogy mit jelent, ha látják, vagy róla álmodnak. Voltak kérdések még aznapi dátummal is, és azt is mondták benne, hogy a lény tud „teleportálni”, mert rögtön eltűnik, ha ránéznek. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy ajtókat nyitogatott a házában, kinyitotta a hűtőt, vagy tányérokat tört össze. Egyre többen látják, ez nem jó jel, ez nagyon nem jó. Remélem, csak itt a városban mászkál, ahol én is láttam, és nem megy messzire.
…
December 24.
Megint láttam Őt. Többször is. Máshol kell aludnom, folyamatosan itt mászkál a sátram környékén, és megint nem csinál zajt, csak látom. Ha ránézek, megint csak simán eltűnik. Több napja nem aludtam, rosszul vagyok, állandóan a 377 lebeg a szemem előtt. … Natasa úgy tűnt, jól van, mielőtt eltűnt. Lehet, hogy hazamegyek, elmegyek egy pszichiáterhez és én is gyógyszereket fogok szedni. Csak egy darabig, amíg kicsit jobban leszek.
Szegény Natasa. Ő is benne volt, ő is részt vett a „játékban”. Nem kellett volna kipróbálnunk. Akkor persze azt hittük, hogy nem lesz semmi baj belőle, csak poénnak tűnt, de az lett a vége, hogy elszabadult ez az izé. Biztos vagyok benne, hogy azóta mások is eltűntek, nem csak ő. Én nem akarok eltűnni, nem akarom, hogy elvigyen, de már nem bírom. Basszus, miért nincs itt egy kurva kilépés gomb, én ezt már nem bírom.
…
December 26.
[alig olvasható, remegő kézírással]
megint elmenekültem megtámadott megtámadott otthon voltam és láttam ott volt a szobában és ránéztem és megkarmolt a lábával aztán eltűnt!!! Itt van a karmolás a vállamon!!! Szétszakadt a pulcsim, biztos valóság volt!!! Meg fogok halni el fog kapni el fog vinni nem akarom ki akarok szállni végem!!! [olvashatatlan kézírás és firkák vannak az oldal maradék részén. A füzetből ez után még sok kitépett lap helye látszik, a megmaradt lapok üresek, vagy kezdetleges rajzok vannak rajtuk egy sötét, karok nélküli emberalakról, és köré H betűre hasonlító jelek vannak írva, valamint a 377-es szám]

Beküldte: Papp Tamás
A Creepypasta szerzője ismeretlen.
(Nem Papp Tamás írta.)
Szóval, ha valaki ráismer a CreepyPastájára, akkor írjon, hogy beírjuk a nevét.